Sziasztok! Szerdán este megjött a könyv, amit rendeltem. Tudni kell rólam, hogy imádom a verseket, legőképpen a slam poetry-t. Már régen szemet vetettem Dékány Dávid: Darwin Motel c. könyvére. Pár hónapja találtam egy csoportban, ahol kérdésként tették fel, hogy kinek mi a kedvenc verse. Egyik kommentelő a Banánzöld c. verset másolta be és egyből a szívemhez nőtt.

Itt az idő, hogy mindaz,
amire korábban hangtompítót szereltünk,
végre felébressze az alvókat.

A könyv a kamaszkor minden nyűgjét, baját írja le, egy felnőtt szemével. A legfőbb téma, az író (minden bizonnyal) volt barátnője, bár nem minden esetben. Ír a testvéréről is, aki leukémiában szenvedett és elhunyt. Ír a 2001 szeptemberi támadásról is, hogy ő hogyan élte meg. De mégis a fő téma, a lány és az érte rajongó szerelme. Nekem is az egyik kedvencem a Banánzöld lett. Szívesen lennék a szerelme, ha ilyen csodás verseket írna rólam.:) Közös emlékeket oszt meg, szokásokat, tudjuk hol találkoztak, amolyan apró dolgokat, amik a pároknak rendkívül fontosak.

Ahogy az író tumblr oldalát lapozgattam, szembe ötlött ez:

“Irigylem azt, akinek ezek a versek szólnak” – írta az előbb egy lány. Nem válaszoltam neki. Végül is fél éve nem beszélünk. Ha ezt irigyli, hát tessék.

Erős, olykor szívfacsaró, máskor megmosolyogtató, de minden sorában a gondolatokba belemászó remekmű.

Az íróról annyit, hogy Dékány Dávid, 88-as, szegedi srác. 2010 óta ír. Elég keveset találni az interneten róla, ugyanis ez az első kötete. Reméljük pár kötet múlva egy mindent felölelő Wikipédia oldal az övé lesz és nem ez lesz az első és utolsó kötete.